A Chelsea Football Club , röviden Chelsea FC egy profi angollabdarúgóklub, székhelye Nyugat-Londonban, Fulhamben található. 1905-ben alapították, jelenleg az FA Premier League-ben szerepel. Az egyetlen olyan angol labdarúgóklub, amely a legtöbb szezont töltötte az első osztályban. A klub hazai mérkőzéseit alapítása óta a Stamford Bridge-njátssza, mely 41 837 férőhelyes. A Chelsea első nagy sikerét 1955-ben érte el, amikor megnyerte a bajnokságot. A gárda összességében négyszeres angol bajnok, hétszeres FA-kupa, négyszeres Angol Ligakupa és szintén négyszeres FA Community Shield győztes. Európai szinten kétszeres KEK győztes, egyszeres Európa Liga, illetve az első londoni klub, amely megnyerte a Bajnokok Ligáját.[1][2]

A klub hagyományos mezszíne a kék felső és alsó, valamint a fehér sportszár. A klub címere az évek során sokszor megváltozott,a jelenlegiben egy pálcát tartó kék címeroroszlán látható. 2012-ben a Forbes magazinszerint a Chelsea a hetedik legértékesebb klub a világon.[3][4] 2003 óta a klub az orosz milliárdos, Roman Abramovics tulajdonában van.[5]

 

1904-ben Gus Mears megszerezte a Stamford Bridge atlétikai stadiont, azonban ő futballpályaként szerette volna használni. Bérlését Fulham közelében elutasították, így Mears úgy döntött, saját klubot alapít, mely használni fogja majd a stadiont. Mivel már létezett egy Fulham nevű klub, olyna nevek kerültek szóba, mint Kensington FC,Stamford Bridge FC, és London FC. Végül Chelsea néven alakult meg a gárda 1905.március 10-én a Felkelő nap pubban (napjainkban Hentesek csapdája), mely a Fulham Road bejáratával szemben található meg, és elindulhatott a másodosztályban.[6][7]

A klub a második szezonjában már feljutott az első osztályba. 1915-ben bejutottak az FA-kupa döntőjébe, ott azonban a Sheffield United csapatától vereséget szenvedtek azOld Traffordon.1920-ban harmadikak lettek a bajnokságban, legjobb helyezésüket eddig elérve.[8] A Chelsea ezek után nagy szurkolói tömegeket és híres játékosokat vonzott a sikerek láttán, azonban a két világháború között nem tudott a csapat trófeát nyerni.[9][10] A háború után a korábban az Arsenalbanjátszó Ted Drake lett a Chelsea edzője 1952-ben. Az ő edzősködése idején javultak a fiatalok edzései, a stadiont újjáépítették, így nagyobb nézőszámban látogathattak ki meccsekre. Végül az 1954-1955-ös szezonban Drake győzelemre vezette csapatát, így a Chelsea elkönyvelhette első bajnoki győzelmét. A következő szezonban az UEFA, az Európai Labdarúgó-szövetség létrehozta a legjobb bajnokcsapatnak járó trófeát, a BEK-et (napjainkban Bajnokok Ligája), azonban az angol vezetőség a klub indulását teljesen ellenezte, így nem indultak el az európai porondon.[11] A Chelseat ezek után sikertelen éra jellemezte, a következő szezonban a táblázat közepén végeztek a bajnokságban. 1961-bne Drake lemondott, helyére a klub korábbi játékosmenedzsere, Tommy Dochertylépett.

Docherty teljesen más csapatot rakott össze, az ő időszakát sikerek jellemezték, az 1964-65-ös szezonban megnyerték a bajnokságot, illetve bejutottak az FA-kupa és a Ligakupadöntőjébe, ott azonban elmaradt a győzelem.[12] Három szezont követően a kupaküzdelmek során az elődöntőig meneteltek, ezt követően Docherty utódja Dave Sexton lett. Az ő edzősködése során a gárda elhódította az FA-kupát, miután fő riválisát a Leeds Unitedet 2-1-re legyőzte a döntőben. Ezt követően megnyerrték aKEK kiírását is, a Real Madridcsapata ellen Athénban.

Az 1970es és 1980-as éveket válságos évtizedek jellemezték. A klub nem tudta miből fenntartani a stadionját, a kiemelkedő játékosokat ezért eladták, ezt követően a csapat kiesett a másodosztályba.[13] További problémákat okoztak a szurkolók lázadásai.[14] 1982-ben szerencsés fordulat következett be,Ken Bates ugyanis potom 1 fontért vásárolta meg a klubot, a stadiont ingatlanfejlesztőknek eladta, felmerült, hogy végleg elveszítik otthonukat a klub játékosai.[15] A csapat ezután kiesett a harmadosztályba is, azonban 1983-ban a klub igazgatója, John Nealmeggyőző csapatot rakott össze. A gárdának sikerült feljutnia a másodosztályba ebben a szezonban, majd az első osztályba ismét feljutottak, miután diadalmaskodtak az 1988-1989-es szezonban.

A későbbiekben Bates, a tulajdonos, úgy döntött, alkut köt azokkal a bankokkal, akik az ingatlan fejlesztőt képviselik, így felvásárolhatja a stadiont.[16] Azonban nem járt sikerrel, a tőzsdén ugyanis csődbe vitte a csapatot. A Chelsea meggyőzően teljesített az első osztályban, bár a bajnokságot nem nyerte meg, többek között bejutott az1994-es FA-kupa döntőjébe. Ezután a klub menedzsere a csapat korábbi híres labdarúgója, Ruud Gullit lett 1996-ban. Céljának azt tűzte ki, hogy a gárda nemzetközi szinten is érjen el sikereket. Később célja valóra vált, 1998-ban ugyanis a csapat bejutott a KEK döntőjébe, bár győzni nem tudott. Korábban, 1997-ben Gianluca Vialliedzősködése vezetésével a klub megnyerte az FA-kupát, majd először indulhatott el a Bajnokok Ligájában az 1999-2000-es szezonban. Ezt követően Viallit Claudio Ranierijavára kirúgták, így a Chelsea az ő menedzselése során jutott be a 2002-es FA kupa döntőjébe, illetve 2002-2003-as Bajnokok Ligájába.

2003. júniusában Bates eladta a klubot az orosz milliárdosnak, Roman Abramovicsnak, aki 140 millió fontért vásárolta meg tőle a csapatot.[5] A tulajdonos 100 millió fontot költött új játékosokra, azonban Ranieri nem tudott velük nyerni egyetlen trófeát sem, így őt kirúgták, helyére a portugál José Mourinho került.[17][18] Mourinho az újonnan összerakott csapattal megnyerte az angol bajnokságot 1955-öt követően kétszer (2004–2005,2006–2007)[19] az FA-kupát 2007-ben, és a klub további két Ligakupa győzelemmel gazdagodott (2005, 2007).

2007. szeptemberében Mourinhot Ávrám Grant váltotta,[20] aki bevezette a csapatot a Bajnokok Ligája döntőjébe. A Chelsea tizenegyes párbajban bukta el a párharcot a Manchester United ellen.

2009-ben Guus Hiddinket nevezték ki a menedzsernek, aki FA-kupa-győzelemre vezette a Chelseat,[21] őt Carlo Ancelotti követte, aki duplázott: a csapat megnyerte abajnokságot és az Fa-kupát is. 2011. júniusában Ancelottit kirúgták, őt követte André Villas-Boas, akit a szezon végén elbocsátottak a csapattól.[22] A Chelseat Roberto di Matteo vette át, aki elérte a csapattal az első Bajnokok Ligája győzelmet, és FA-kupátnyert.,[23] Az Allianz Arenában hazai közönség előtt győzték le a Bayern Münchenegyesületét tizenegyesekkel.[24] Di Matteot 2012 novemberében bocsátották el, a helyére Rafael Benítez került.[25] A klub 2013-ban az IFFHS adatai szerint a legjobb európai labdarúgóklub a Barcelona előtt..[26][27]

Stamford Bridge

Több információért lásd a Stamford Bridge szócikket

A klub stadionja a Stamford Bridge, ahol a Chelsea a megalapítás óta játssza hazai mérkőzéseit. Hivatalosan 1877. április 28-án nyitották meg, az ezt követő 28 év során pedig a London Athletics Club atlétikai versenyeinek szolgált otthonul. 1904-ben Gus és J T Mears megvásárolták, hogy futballpályává alakítsák át a Bridge-et, melyet aztán Archibald Leitch tervezett meg. A stadiont felajánlották a Fulham FC-nek, a visszautasítás azonban arra ösztönözte a tulajdonosokat, hogy saját klubot alapítsanak. Így született meg a Chelsea.

A harmincas években megépült a déli oldalon a lelátó, ami később a Shed End nevet kapta. A klub története során ez vált a leghangosabb szurkolók törzshelyévé, főként a hatvanas és a hetvenes évektől kezdve. Ebben az időben döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy az egész stadiont modernizálják. Az állóhelyeket meg akarták szüntetni és összesen 50 000 férőhelyes lelátókat szerettek volna kialakítani.[28] A munkálatokat az East Stand-en kezdték, a költségek azonban akkorák voltak, hogy az építkezéseket le kellett állítani, a Chelsea ugyanis csődközeli helyzetbe került. Egészen a kilencvenes évek közepéig kellett várni a folytatásra. Ken Batesnek köszönhetően ekkorra már normalizálódott a klub pénzügyi helyzete. A felújítások ismét megkezdődtek, az északi, a nyugati és a déli oldalon a lelátókat átalakították, az állóhelyeket ülőhelyekre cserélve; a Stamford Bridge 2001-re teljesen elkészült. Ma 42 055 férőhelyes és Európa egyik legkorszerűbb stadionja.

Címerek

A klub megalakulása óta ötféle címert használt, bár mindegyik keresztülment kisebb változtatásokon.1905-ben a legelső címeren egy Chelsea nyugdíjas (Chelsea pensioner) volt látható, amiről a csapat az egyik becenevét is kapta: Pensioners, vagyis Nyugdíjasok. Habár sosem jelent meg a mezeken (viszont a programfüzeteken igen), a címert fél évszázadig használták, egészen 1952-ig. Mikor Ted Drake 1952-ben menedzser lett, átformálta a klub imidzsét; eltávolíttatta a régi címert a programfüzetekből, mivel egy teljesen újat szeretett volna bevezetni.

Amíg az új címer kész nem lett, a csapat egy átmeneti címert használt: a pajzs alakú kék címerben a C.FC betűk voltak láthatóak. Ez csupán egy évig volt használatban. Drake új címerében egy hátranéző, álló kék oroszlán volt, és egy pálcát tartott, körülötte vörös rózsák és focilabdák voltak. Az oroszlán gróf Cadogan címeréből való, aki akkor a klub elnöke volt, a pálca aWestminsteri apátságra utal, a rózsák pedig Anglia nemzeti szimbólumai.[29] Ez volt az első címer, ami már a mezeken is megjelent.

A klub újra csak 1986-ban váltott címert, mikor új tulajdonosa lett a Chelsea-nek. Az új címerben megmaradt az oroszlán, viszont ez már sokkal egyszerűbb, természethűbb minta volt, mint az előző, és kék helyett sárga volt, de előfordult piros változatban is.

Körülötte a korábbi változathoz hasonlóan a C.FC betűk voltak olvashatóak. A címer használatos volt kék címerpajzsban és anélkül is.

A 2005–06-os szezonban ünnepelte a klub fennállásának századik éfordulóját, ennek tiszteletére ismét új címert vezettek be, amiben visszatértek a Ted Drake által terveztetett címer elemei, a kék pálcatartó oroszlán és a körülötte levő rózsák, labdák, amik a szezon végén aranyszínűről ismét vörösre változtak.[30]

Mezek

A csapat mindig kék mezt viselt, habár kezdetben a jelenleginél világosabb árnyalatúbbat, és a maival ellentétben fehér nadrágot és sötétkék zoknit. A világoskék színt a klub akkori elnökének, Earl Cadogan-nak a lovaglóruhájáról vették át. A világoskék mez nem volt hosszú életű, 1912 körül felváltotta a királykék változat. Mikor Tommy Docherty az 1960-as évek elején menedzser lett, ismét megváltoztatta a mezt: a nadrágot kékre, a sportszárt fehérre cserélte. Szerinte ezek a színek egyedülkállóvá tették a csapatot, mivel egy nagy klub sem használta ezt a színösszeállítást. Ezt a felszerelést először az 1964–65-ös szezonban viselték.

A Chelsea hagyományos idegenbeli színei a sárga és a fehér kék szegéllyel, de mint a legtöbb csapatnál, náluk is voltak kivételek. Az első idegenbeli mez fekete-fehér csíkos volt, de egy mérkőzésen, az 1966-os FA-kupa elődöntőn az olasz Internazionalecsapatához hasonlóan kék-fekete csíkos mezt viseltek. A hatvanas években, állítólag a magyar futball előtt tisztelegve, piros felsőben, fehér nadrágban, és zöld sportszárban is játszottak.^[forrás?]Voltak azonban mentazöld (az 1980-as években), piros-fehér kockás (az 1990-es évek elején), valamint szürke-narancssárga (az 1990-es évek közepén) idegenbeli mezek is.[31] A 2007–08-as szezonban neonzöld, fekete csíkokkal ellátott idegenbeli mezt használtak.[32] Az Adidas három csíkja fekete, ami végigfut a mez ujján. A nadrág fekete, ugyanúgy, mint a sportszár, viszont néhány mérkőzésen ezek is neonzöld színűek. A csapat címerének háttere ezen a mezen neonzöld, az oroszlán és a kerete pedig fekete a hagyományos kék, fehér, piros és arany színek helyett. A 2006–07-es szezonban harmadik mezt is készíttettek, ami teljesen fehér, kék és fekete szegéllyel.

A Chelsea mezeit 2006-tól az Adidas készíti, a korábbi mezgyártójuk az Umbro volt. Az első mezszponzoruk a Gulf Air volt az 1983–84-es szezonban, majd a Grange Farms, a Bai Lin majd az olasz Simod volt a szponzor, mielőtt a számítógépgyártó Commodore International-lel írtak alá hosszútávú szerződést 1989-ben. A Commodore után 1995–1997-ig a Coors, 1997–2001-ig az Autoglass, és 2001–2005-ig az Emirates Airline szponzorálta a Chelsea-t. A jelenlegi mezszponzor a Samsung Mobile.

Riválisok

Bővebben: Nyugat-londoni derbi, Arsenal FC–Chelsea FC-rangadó és Chelsea FC–Leeds United AFC-rangadó

A Chelsea nem rendelkezik hagyományos riválisokkal, mint például a Mersey-parti rangadó vagy az észak-londoni derbi, mert a nyugat-londoni derbi a Fulham és a Queens Park Rangers ellen nem volt annyira népszerű, az évek során a klubok között ugyanis osztálykülönbségek voltak. 2004-ben a Planetfootball.com által készített felmérés szerint a Chelsea szurkolók fő riválisuknak tartják (sorrendben): az Arsenalt, a Tottenham Hotspurt és a Manchester Unitedet.[33] A Tottenham ellen az 1967-es FA-kupa döntője óta vette kezdetét a rivalizálás, mivel a két klub között ez volt az első kupadöntő. Emelett a Chelsea FC–Leeds United AFC-rangadó nyúlik vissza a múltba, az 1960-as és 70-es években a Leeds Uniteddal több szép és fontos mérkőzést játszott a klub, többek között az1970-es FA-kupa döntőjét.[34] Jelenleg a Liverpool ellen éleződött ki a rivalizálás a sok kupamérkőzés során.[35]

Chelsea Ladies

Bővebben: Chelsea LFC

A Chelsea csapatának is van női labdarúgó csapata, a Chelsea Ladies. 2004 óta tagja a férfi csapatnak,[36] és részese a klub fejlesztési programjának. A csapat a Imperial Fields-ben játssza hazai mérkőzéseit és a Isthmian League-ben szereplő Tooting & Mitcham United csapatával használja közösen.[37] A klub megnyerte a Surrey County kupát 2003, 2004, 2006, 2007, 2008, 2009 és 2010-ben is,[38] és mivel a 2004-05-ös Southern Division-t megnyerték, így feljutottak a Premier Division-ba. A 2009-10-es szezonban a 3. helyen végeztek a Premier League-ben, ami a klub eddigi legnagyobb sikere. 2010-ben tagja volt a nyolc alapító csapatnak, akik létrehozták a FA Women's Super League-t.[39] John Terry a csapat elnöke, aki a férfi klub jelenlegi csapatkapitánya.[40]

Magyar vonatkozásokA Chelsea FC eddig öt alkalommal lépett pályára magyar csapat ellen, barátságos mérkőzéseken. 1906 májusában Európában túrázott a frissen megalakult Chelsea FC, és három mérkőzést Budapesten játszottak. A BTC ellen 4-0-ra, a MAC ellen 6-0-ra, míg azFTC ellen 3-1-re nyertek [41] az angolok. 1954 decemberében látogatott a Stamford Bridge-re az akkor épp "Vörös Lobogónak" hívott, válogatott klasszisokkal felálló MTK. A meccs 2-2-es döntetlent hozott, a gólokat Stubbs, Bentley, illetve Hidegkuti Nándor és Palotás szerezték. 1963 december 11-én még egyszer megmérkőzött egymással a két kék csapat. A 6.037 néző előtt lejátszott meccsen 2-0-ás Chelsea győzelem született, a gólokat Mortimore és Venables szerezték.

A Chelsea FC felnőtt csapatában magyar játékos eddig még nem szerepelt.

A magyar NB1-ben két olyan játékos szerepel(t), aki a Chelsea FC játékosa is volt: a Győri ETO grúz válogatott légiósa, Rati Alekszidze, illetve a Videoton FC portugálja, Filipe Oliveira. Aleksidze 2000–2002 között volt a Chelsea felnőtt keretének tagja, ez idő alatt 3 meccsen lépett pályára, mindháromszor csereként. Gólt nem szerzett. Oliveira 2002-2006 között volt Chelsea kerettag, de csak 5 meccsen lépett pályára.

A Chelsea egykori holland edzője, Henk Ten Cate (a 2007/2008-as szezonban Avram Grant segítőjeként dolgozott a Chelsea-nél) karrierje korábbi időszakában, az 1999/2000-es szezonban az MTK vezetőedzője volt.

Oldal: Chelsea FC
sztárok zenék idézetek - © 2008 - 2024 - sztarok-zenek-idezetek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat